Nagy a család
Jelen írásunk apropóját két középkategóriás amerikai autó szolgáltatta: a Dodge Avenger és a Chrysler Sebring. Az autós újságíró manapság könnyen jön zavarba, márkák, konszernek, gyártóhelyek tekintetében, nincs ez máshogyan jelenlegi tesztautóink esetében sem. Nem csak azért vettük őket egy kalap alá, mert méretükben, koncepciójukban igen hasonlók, hanem azért is, mert alapjaik megegyeznek. A Dodge és a Chrysler azonos tőről fakad, mindkettő a DaimlerChrysler szárnyai alatt létezik. (Ez már nem teljesen igaz, hiszen a Daimler és a Chrysler viszonya változott közelmúltban, de ne bonyolítsuk tovább.)
Az amerikai autókra jellemző egyszerűséget és könnyen kezelhetőséget találja a vezető a Sebring utasterében
Nos, a két autó a Mitsubishi által kifejlesztett GS elnevezésű platformot használja elvileg. Az elvileg szót azért írtam, mert van ahol ennek ellenkezőjéről olvashatunk. A helyzet az, hogy két egyforma autó biztosan nincsen, így valamekkora hasonlóságot ha úgy politikus közös platformnak, ha meg amúgy, akkor teljesen különbözőnek neveznek. Az minden esetre tény, hogy a két autónak tökéletesen megegyezik a tengelytávja, nyomtávja, azonos a felépítése és mindkettőt ugyanabban a gyárban, Amerikában szerelik össze.
A Dodge szinte ugyanazokból az elemekből építkezik, mégis egy más hangulatot teremt
A két autó kiállása a fentiek értelmében nagyon hasonló, mégis két jól elkülönülő stílust igyekeznek képviselni. A Sebring az elegáns, az Avenger a sportos. Mindkettő tagadhatatlanul amerikai, ezek azok a vonalak, amelyek a tág határok között értelmezett generációm szívét megdobogtatják. Az Avenger különösen vonzó a tesztidőszak tanulsága szerint, ismerősök, ismeretlenek egyaránt kíváncsian és elismerő bólintásokkal közeledtek a tesztautóhoz.
Dög a köbön. Hogy lehet, hogy nem hátul hajt? (vagy ezt már írtam?)
Nem kenyerem a formákat és azok befoglaló vonalait hosszasan elemezni, de azért az Avenger övvonalát érdemes jobban szemügyre venni. Ez az a motívum, ami hihetetlen markáns megjelenést kölcsönöz számára és robosztus, strapabíró autó benyomását kelti. A tekintetet a vonalvezetés a hátsó sárvédőre és a hátsó kerékre vezeti, az ember lelki szemei előtt már látja is a hatalmas V8-as motor üvöltése közben a kerékjárat alól vastagon hömpölygő fehér füstöt. Ez kizárólag a lelki szemek élménye marad, hiszen az autóban egy kétezres dízelmotor van, és a jármű elsőkerék-hajtású. Bizonyára csak én vagyok fejlődésre képtelen, de számomra ez újra és újra téma, egyszerűen alig tudom az amerikai származását és a mellső hajtást összeegyeztetni, pedig nem csak Európába kerül egyre több elsőkerekes amerikai autó, hanem szülőföldjükön is szorulnak vissza a hátsókerekesek. Hejh, hogyan is vágódhatott volna oly elegánsan minden kanyarba Starsky és Hutch egy elsőkerekes autóval?...
