onroad.hu

Nos, elérkeztünk a bevezetőben említett kellemetlenséghez. Az Outlanderben egy 2 literes 140 lóerős dízelmotor dogozik, amely ebben az autóban igencsak ambivalens érzelmeket keltő jószág. A pozitívumokkal kezdve elmondható, hogy rendkívül alacsony a fogyasztása. Nem csalás nem ámítás a gyári adat, valóban lehet hat liter körüli kombinált értéket produkálni, ami figyelembe véve az autó felépítését és 1700 kilogramm közeli saját tömegét, elképesztően jó teljesítmény.


Az érem másik oldalán erőteljes motorhang és rettenetesen befulladós nyomatékkarakterisztika áll. Korábban azt gondoltam, hogy ebben a tekintetben az Opel 1,7 literes CDTi-je a csúcs, de azt hiszem meg kell változtatnom a véleményem. Az ember szíve szerint kiszállna megtolni az autót, amíg a motor 1500-as fordulat alatt üzemel. Aztán felépül a töltőnyomás és olyan progresszíven indul meg az autó, hogy az – legalábbis az addigiakhoz képes – megdöbbentő.

Tehát ha cinikus akarok lenni, azt mondom, hogy a katalógusban szereplő 1750-nél jelentkező 310 newtonméter csúcsnyomatékot úgy kell érteni, hogy 1700-nál még csak 10 newtonméter áll rendelkezésre. Ez persze nem igaz, de ezt érzi az ember. Ez még nem is lenne akkora baj, ha nem egy SUV-ról beszélnénk. Egy barátunknál jártam, ahol hosszú meredek lejáró vezet a bejárathoz. Visszafele a kétütemű Wartburgokat idéző kuplungrugdosással jutottam csak fel, hiszen ha az ember nem akar a 2000-es fordulathoz tartozó 20 kilométer/óra sebességgel „száguldozni” a szűk, manőverezést igénylő helyen, a motort olyan tartományban kell használnia, amely menthetetlenül erőtlen. Megoldásként a kuplungot áldozzuk fel.

Elgondolkodtató egyébként, hogy mondjuk olyan esetben – amilyen környezetbe a marketing nagy előszeretettel pozícionálja az effajta modelleket – mit művelne?

Ha tényleg bent ülne a vidám négytagú család, a csomagtartóban ott lenne a sok cucc és az autó után lenne kötve a motorcsónak? Apunak ebben az esetben három mínusz egy választása van, mivel automata váltó ehhez a motorhoz nem rendelhető: Vagy kuplungtárcsát cseréltet minden tizedik felhajtás után vagy lendületből legalább 30-al megy fel a rámpán, buckán, meredélyen bármin, a lényeg, hogy lépésben biztosan nem. Egy felező is sokat segítene, de az ebben a kategóriában legalább annyira lehetetlen, mint a merevhidas futómű.

Még egyszer írom: a fogyasztásmérő által mutatott érték annyira barátságos, hogy összességében nem lehet/szabad lehúzni a motort. A fotózás alkalmával, a hegyen keresztül megjárt Budapest-Visegrád útvonal, a fotózáshoz szükséges manőverezéssel, némi dinamikapróbálgatással és a városi etappal együtt is alig jött ki többre, mint 6 liter/100 kilométer. Ezért sok mindent meg lehet bocsátani…








Nézzük van-e jobb lehetőség, a motorpalettán! A 2 literes DI-D motorral 7 490 000 forint az új Outlander alapára, amely kedvezőnek nevezhető az autó műszaki színvonalát figyelembe véve. A 2,4 literes 170 lóerős benzines bizonyára nem befulladós, azonban látatlanban ki merem jelenteni, hogy – a katalógusadatok ellenére – a normál használat során legalább kétszer ennyi üzemanyagot fogyaszt, ami nem elhanyagolható tényező. Marad a szimpatikus 2,2 literes DI-D 156 lóerővel, amelyet nem próbáltunk ugyan, de a nagyobb hengertérfogat miatt valószínűsítem, hogy az alacsony fordulati erőtlenség nem jelentkezik ennyire intenzíven. Ezzel a motorral az alapmodell azonban 8 890 000 forinttól indul, ami lényegesen több mint a 16 lóerővel gyengébb motorú változat ára, és kizárólag a 7 üléses verzióval érhető el. Nagy dilemma.

Összefoglalva azt mondom, nagyon jó autó az Outlander, de a fentiek miatt a motorválasztást különösen körültekintő módon kell megtenni. Igen szimpatikus a kis dízel fogyasztása, és jó vele az autó ára, de bizonyos üzemeltetési körülmények között az ember haja hullhat, így lehet, hogy érdemes az erősebbe beruházni.