A leragasztott szemüveg
Az autóba beülve egyáltalán nem középkategóriás érzése van az embernek. Mindenfelé jó minőségű anyagok vesznek körül, szép a bőr-szövetkárpit, a Titanium felszereltséghez fémbetétek járnak a műszerfalra. Nem tudom, mennyire vagyok egyedül a véleményemmel, de ha már a műszerfalra betéteket kell tenni, akkor azok inkább fémből készüljenek, mint fautánzatú műanyagból.
Összességében igen kellemes a műszerfal, néhány apróság kilóg a sorból
Ez a ledugózás például kissé kiábrándító, szerencse, hogy alig látszik
A műanyagok tapintásra puhának tűnnek, láthatóan arra tervezték őket, hogy jó sokáig diszkrét, nyikorgásmentes környezetet alkossanak. A belső térben van azonban pár apróság, amik egyszerűen nem méltók az autóhoz. A bajuszkapcsolók kialakításuk alapján remekül illenek a Focusba, de a Mondeóba valahogy véznának hatnak.
A középkonzol gombjai nagyon furcsák, hiszen csak a szélső oldalukat megnyomva lehet őket működtetni, ettől kissé olcsó hatása van. Lehet, hogy egy másik autóban nem lenne feltűnő egy ledugózott ablakmozgató gombhely, vagy a kormányoszlopon az indító kulcs kerek műanyag kupakja, de egy ennyire jól és szépen berendezett belső térben zavaró. Mintha valaki az Armani öltönyéhez egy Leukoplaszttal beragasztott lencséjű szemüveget venne fel. A belső tér helykínálatára egyébként nem lehet panasz, elöl-hátul megfelelő, az átlagnál magasabb polgároknak sem kell nyomorogniuk.
A kellemes öthenegres
A széles látószög is kissé rásegített, de attól még valóban is hatalmas és jól pakolható a csomagtartó
Az autóban a Volvo S80-ban debütált, 2,5 literes, öthengeres turbómotor gondoskodott a stresszmentes haladásról, amely mechanikus kulcs nélkül, a "Start" feliratú gomb megnyomásával indítható. Nem tetszett, hogy a motor beindítása után a kulcs eltűnését érzékeli ugyan az autó, de a motort nem állítja le (vagy legalábbis nem sikerült ilyet előidéznem). Az erőforrás 220 lóerő teljesítményű, ami egy hatsebességes váltó segítségével a másfél tonnás autót 7,5 másodperc alatt juttatja 100 kilométer/óra sebességre, végsebessége pedig 245 kilométer/óra körül alakul. Bár ezek az adatok sportosnak hangzanak, az autóban ülve nem tűnik veszélyesnek.
Ez leginkább a motor kultúrált működésének és talán a menetstabilizáló rendszernek tudható be. Semmi vadállati attitűd, a motor alacsony fordulatszámtól kezdve egyenletesen húz, magasabb fordulatokon sem érezni a hirtelen meglódulást. A tempós haladáshoz kiváló partner a futómű, csendesen végzi a dolgát, de ha kérdeznénk, a budapesti utakról biztosan meglenne a maga, nem túl hízelgő véleménye. Bár a Mondeo célközönsége nem az utcai harcosok közül kerül ki, azért a tervezők a sportos kinézetre is adtak. A szériában 16 colos könnyűfém felniken 215/55-ös gumik feszítenek, a far tapadását pedig a csomagtartó fedelén terpeszkedő spoiler hivatott elősegíteni, bár valószínűleg az optikai hatása erősebb, mint az aerodinamikai.
Versenyképes áron
A Mondeo egy nagyon kifinomult autó, rengeteg élenjáró megoldással. Alapára 5,5 millió forint, ami a konkurenciához képest nem magas, a nyújtott szolgáltatásokhoz képest pedig kimondottan méltányosnak tekinthető. Természetesen egy teljesen felspécizett, extrákkal telezsúfolt darab ennél lényegesen drágább (akár a kétszerese is lehet az ár), aki szereti a futurisztikus technikai megoldásokat, az ennél olcsóbban nem úszhatja meg. Az ár tartalmaz két év kilométer korlátozás nélküli garanciát is. Hogy a Mondeo elnyeri-e a vásárlóközönség bizalmát, még nem lehet tudni, véleményem szerint minden esélye megvan rá.
A kor ütemnének megfelelő, jelentős előrelépés az elődhöz képest. Jól sikerült