A legújabb Honda: V4-es mindenes
A Honda felismerte a piac funkcionális motorkerékpárok iránti igényét, így sorban fejleszti az ilyesféle paripákat. Kipróbálhattuk 800-as újdonságukat.
A piacvezető japán márka egy igazán remek tesztnap keretében mutatta be a kiskunlacházi reptéren legfrissebb modelljét, a Crossrunnert, anyakönyvezett nevén a VFR800X-et. A név sok mindent elárul a motorról: a méltán népszerű sporttúra-gép, a VFR800 (mostantól VFR800F!) alapjaira, vagy legalábbis hajtásláncára épülő újdonság valamilyen szinten ha nem is terepes, de vegyes felhasználásra szánt motor. Keresztül-kasul futkoshatunk vele, amerre csak akarunk (ezt sugallja a Crossrunner név), illetve nem ijed meg egy kis földúttól sem (erre utal a nevében levő "X"). Hogy mindez mennyire igaz, arra egy későbbi tesztben fogjuk mélyebben keresni a választ. A május végi tesztnap során inkább az újdonság piaci helyét keresgéltük, hiszen a lacházi reptér poros-koszos aszfaltján összehasonlítottuk a Crossrunnert házon belüli (ott volt a Honda modellpaletta színe-java) és néhány házon kívüli riválisával (Triumph Tiger 800 és Yamaha TDM900).
Valami új
A Honda a piac tanulmányozása során jött rá arra, miszerint az autókhoz hasonlóan a motorok között is egyre inkább a vegyes használatú (SUV-szerű) modellek nyernek teret. Ezek a járművek nem komoly terephasználatra készülnek, nem igazi terepjárók- vagy endúrók, de a némileg nyújtott rugózás miatt komfortszintjük a laposabbra épített társaik elé helyezi őket. No meg persze egy kis földúttól sem riadnak vissza szükség esetén. Így a japán gyár több, úgynevezett "On-Off" típusú motorkerékpár fejlesztésébe kezdett, amelyek első képviselője a Crossrunner. Várhatóan még ebben az évben megérkezik 1200-es "nagytesója", a Crosstourer, de lesz még egy ide kategorizálható modell is a jövő szezon kezdete előtt - utóbbiról gyakorlatilag semmit nem tudunk pillanatnyilag.
Nézzük inkább, milyen célokkal alkották meg a Honda tervezői a VFR800X-et. Olyan motor szerettek volna alkotni, amely tényleg szinte mindenre alkalmas. Használható városi lóti-futizásra, gond nélkül elindulhatunk hosszabb utakra, célba érünk ha nagyon rossz az aszfalt vagy éppen könnyebb földúton kell mennünk, illetve kényelmes az utas számára is. Ez azonban nem elég: nem kelthet félelmet a kezdő motorosokban sem (tehát minden agresszív futómű- vagy motor-reakciótól mentes), ugyanakkor teljesítménye és nagy sebességű kanyarvételi tulajdonságai kiszolgálják a tapasztalt pilótákat is. Nem könnyű feladat, ugye? Elöljáróban annyit elárulok: egészen jól megoldották...
Szabadidőruha
A formaterv egyaránt tartalmaz divatos és praktikus elemeket. A kis csőröcske elöl a fejidommal és a nem túl nagy, de aránylag hatékony plexivel együtt (erős 150-es tempóig kellemesen levette a szelet a felsőtestről) követi a manapság egyre inkább divatos formai irányzatot. Ugyanakkor újítás az úgynevezett lebegő műszerfal, amely elhelyezéséből eredően közelebb van a vezetőhöz, mint hagyományos társai. Így vezetés közben kevésbé kell levenni szemünket az útról, hogy leolvassuk a kívánt adatokat. Túl sok információval nem szolgál a tisztán folyadékkristályos holmi: fordulatszám (én nem nagyon tudtam menet közben kivenni, de nem is igazán erre koncentráltam a rövidke menetpróba során), sebesség, megtett és napi kilométerszámláló, óra, üzemanyagszint és egy hőmérő. Mondhatni, a megszokott és alapvetően szükséges dolgok.
Szintén érdekes a motoron elfoglalt testhelyzet. Az ülés-lábtartó távolság megegyezik a VFR800F-ével (magasan vannak a lábtartók a nagy dönthetőség miatt), a felsőtest azonban sokkal kényelmesebb pozíciót kapott. Szélesebb és magasabban van a kormány, így egy viszonylag felegyenesedett testtartást foglalhatunk el. Ennek köszönhetően szinte szupermotósan könnyen tudjuk irányítani a motort, a különböző osztásközű szlalomgyakorlatoknál remekül kijött a Crossrunner előnye márkatársaival szemben. A futómű a hosszabb rugóutak ellenére (pontos adatot még nem tudunk) alapvetően feszes hangolású. Volt egy kanyar a kifutón, amelyben kellemesen el lehetett 100-120 között fordulni, azonban akadt benne néhány zavaró dilatáció és egyéb úthiba. A Hornetek vagy a nagy VFR ezen a szakaszon zavaróan behullámzott, azaz nem tartották a kijelölt ívet. Az újdonság azonban példásan kanyarodott, és a kisebb hupnikat is kényelmesen elnyelte.
Mellesleg a Pirelli kimondottan a VFR800X-hez fejlesztette ki a Scorpion Trail gumikat ebben a méretben. Így a motor valóban alkalmas a könnyebb terepekre is: a murván vagy száraz földúton nyilvánvalóan adnak az abroncsok némi biztonsági tartalékot a simább mintázatú, sportosabb aszfaltgumikhoz képest. Ez a fejezet viszont megint csak igényel némi további vizsgálatot, amelyre a hosszabb tesztben vissza fogunk térni.
No és a vészív
A motor tervezése során nagyon fontos szempont volt, hogy erős, de nagyon jóindulatú erőforrás mozgassa a Crossrunnert. Az alappal nem volt nagy baj, hiszen a 800-as V4-es erőforrás méltán osztatlanul népszerű a motorosok között. Magam is lelkesedem érte, de igazán nem is nagyon hallottam, hogy valakinek nem tetszett volna. Persze a sporttúra "felmenő" hangolása nem lett volna egy az egyben megfelelő a lényegesen sokoldalúbbnak és kezdő-barátabbnak szánt újdonságba. Így jelentősen hozzányúltak. A szívócsatornák 20 milliméterrel hosszabbak és 6,5 milliméterrel keskenyebbek lettek, megváltoztatták a kipufogórendszert (nem csupán a 4-2-1 elrendezés más, hanem a korábbi bal- és jobb oldali közösítéssel szemben itt az első- és hátsó hengerpár leömlői találkoznak egymással elsőként), így sokkal teltebb lett a nyomatékgörbe. A legnagyobb teljesítmény 102 lóerő 10'000-es fordulatszámon, míg a maximális forgatónyomaték 72,8 Newtonméter 9'500-nál. 6'500-nál itt is módosul a VTEC szelepvezérlési rendszere, de nyújtottabban és kevésbé emeli meg a teljesítményt, mint sportrokona. Így a lelkesítő hangbeli változás és a meglódulás éppen úgy megvan (ezt a tulajdonságát annyira imádom ennek a motornak!!!), azonban sokkal szelídebben tör a felszínre. Összességében azt hiszem, sikerült megoldani a Honda mérnökeinek a marketing-osztály támasztotta igényt: a blokk alkalmas kezdőknek is, azonban a hosszú évek óta motorozókat is napi szinten tudja szórakoztatni.
See you later!
Sokat sajnos nem mentünk a Crossrunnerrel. Azonban mivel lehetőségünk volt összevetni néhány házon belüli- és kívüli konkurensével, sok előnyös tulajdonságára fény derült. Persze az igazi próba a közúton lesz, no meg remélhetőleg mondjuk Kakucsring kanyargós aszfaltcsíkján - a "régi" VFR800-at is ott fotóztuk... Egy biztos: alig várjuk a viszontlátást!
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
-
Nyomtatóbarát










Hozzászólások
Biztos praktikus, de szépnek nem mondanám. Valahogy olyan "csináljunk endurot házilag az utcai gépünkből a műanyagos haverunk segítségével" érzésem van ránézve.
Menni biztos jó vele, hiszen egyenesen ül az ember, jó nagy bumszli eleje van, jó a motorja, biztos jó mindene. De az alakja...
A kipufogón is sokat gondolkodhattak, hogy hogyan lehetne olyat csinálni amit rögtön lecserél mindenki.
Ez örök vitatáma,temészetesen vannak barátságos nagyvasak is és nagy rutint igénylő kisebb gépek is.
DE.
Most őszíntén,ki ültetné fel nyugodt szívvel egy 240kg-os 102le-s motorra a kező motoros fiát-lányát-családtagját?
Én nem.
Az, hogy egy motor mennyire ajánlható kezdőknek, elsősorban nem a lóerők számától függ.
Vannak kezes, "barátságos" motorok és vannak agresszív futóművel/motorral ellátott gépek.
Engedtessen megjegyeznem, hogy mi a fene ez a szöveg a kezdő motorosokról ezzel a géppel kapcsolatban? Azért könyörgöm, jó, hogy a Honda marketingesei ezt szajkózzák, nekik ez a dolguk. De egy motoros aki kicsit is józan ésszel bír az nem mond ilyet. 102 lóerő emberek! Az még autóban is sok ami 2-3 tonna, nem egy 240 kilós motornál. Ez a motor nem kedzőknek való.
Amikor először láttam képeken úgy tetszett, mivel valóban hajaz a TDM-re egy kicsit, az meg tetszik. De a kiállításon élőben mikor láttam már nem tűnt éppen olyan szépnek, mint amit a marketinges fotók közöltek.
Amikor jobban megnéztem, kicsit olyan elolcsósítottnak tűnt a dolog. Tudom, hogy válság van meg minden és valahogy pénzt kell szerezni, na de, hogy ez bejön-e nekik arra kíváncsi vagyok.
Ha részt vettem volna ennek a vasnak a fejlesztésében, letagadnám. Ez valami szörnyűségesen diszharmonikus. Biztos kényelmes, meg jó meg erős...Mondjuk ízlésen nem lehet vitatkozni, biztos tudják, mit csinálnak. Mikor megjelent a BMW r1100gs, azon gondolkodtam, ki vesz olyan ocsmány motort? Pár százezren máshogy gondolták :)
Ezt a kipufogót valamelyik nagy robogóról rakták rá?
A hátsó részt nagyon elrontották, és ahhoz képest hogy az eleje mekkora, semmilyen hasznos dolog nincs rajta.
Divatmotor lett!
Ha nem lesz nyomott az ára, a kutya nem fogja vinni.
Minden tiszteletem a VFR800-asé!
De ez mi? Nézem oldalról és az a kép jut eszembe, ahogy télen a madáretető körül sorakoznak szegény verebek: egy dagadt gombóc, egy csőr és két 'szipka' láb.
Az a csőr enyhén szólva szánalmas, tudjuk milyen utánzat. A műszerfal elhelyezése jó ötlet lehet, majd egyszer. Így, gyakorlatilag minden árnyékolás nélkül, láttatlanban rámondom: napsütésben láthatatlan.
Terepes képességek? Egykaru lengővillával? Az oldalnézeti képen állóhelyzetben sem látszik a teljes első kerék. Hova lesz az első kátyúnál, 'feljön' a megemelt műszerfal eredeti helyére?
Igazi mindenes motor, V4-es blokkal, VTEC vezérléssel? Egyetlen előnye lehet: 'a négy henger mindent megbocsát'. Esetleg egy hathengeres blokk??? Kabaré!
Kicsit olyan 'vajúdtak a hegyek' kinézete van az egésznek.
Ez a motor a VFR név megcsúfolása - sztem. Az a fehér Viffer a háttérben sokkal inkább kívánatos, annak ellenére, hogy az is nehéz, öregecske, meg VTEC-es.
Mivel már leírtátok azt amit én is észrevettem, ezért csak összefoglalom:
- A kipufogót át tenném a másik oldalra, tényleg kár ezt a szét hátsó felnit ezzel eltakarni.
- A fejidom kuka.
- Nincs fara a motornak (ez már az 1000RR-ben sem tetszett).
- Nehéz.
Egy jó blokkra és egy ötletes futóműre kár volt ezeket feldobálni.
Fejidom kacsacsőre hasztalan és erőtett szerintem. Próbáltak valami újat rajzolni.
Vajon mikor jut el a honda oda, hogy ha beletesz egy egyoldali villát, meg egy - kategóriájában - szép hátsófelnit egy egy motorba, akkor nem takarja el az - amúgy ormótlan és ronda - kipufogóval???
Ami hasztalan randa plusz a fejidomon van (csőr), abból a műanyagból csinálhattak volna inkább egy faridomot. Mer az meg szinte nincs is rajt...
Hát nekem ez a forma valahogy nem jön be, nagyon kacsaszerű, ha sporttúra akkor már inkább egy Ducati ST3s ABS-el :P Amennyivel drágább, azt vissza is hozza a hangjával, meg a dinamikájával :)
Honda formatervezőjét másra cserélném...
Most olvasom 240 kilo?? jól eldobták a súlykot :P Akkor már inákbb a régi VFR 800 az nagyon jól néz(ett) ki. De a Ducati st3 az Isten :P
Ötletes gép,jó ötlet volt a viffert kényelmesebbé tenni.
De faraghatnának a súlyból(240kg).az eleje lehetne kicsit korszerűbb és a múszerfalon is reszelhetnének.
A sajtótájékoztatón viszont megtudtuk a gyári dobozok méretét: a topcase 31, az oldaldobozok 29 literesek. Kompaktak, mint az egész motor.
Ha nem ilyen lenne a gazdasági helyzet én nem is nagyon gondolkodnék a cserén. Bár hozzá kell tennem, hogy a 4 éves VFR- emet is nagyon- nagyon szeretem, csakhát egyre sűrűbben használom a túrás oldalát.
Ha olyan kiváló és megbízható lesz mint a jelenegi VFR800, akkor egy újabb sikertörténet kezdődhet a Hondánál.
Azért kíváncsi lennék egyVFRX, 800GS, Triumph Tiger összehasonlító tesztre.
Feldobozolva, és magasabb plexivel elgondolkodtató a klasszikus vfr helyett!