Egy hétvége a magyar várak közt

Tavaly az ország határához lehető legközelebb motorozva tettük próbára állóképességünket, idén 30 magyar várat látogattunk sorra, ismét kalandok sorát megélve.

A tavalyi teljesítménytúra befutója után megtört testtel, de büszkén dagadó kebellel és szárnyaló lélekkel elhatároztam: a csúcson kell abbahagyni! Unokáimnak majd büszkén mesélhetem kalandjaimat, hogy a nagypapa milyen vagány srác volt, de ezt a túrát ismételni kár lenne, fokozni pedig már nem lehetséges. Azonkívül a folyamatos terheléstől szinte lebénult „gázkezemmel” két hétig a sliccemet se tudtam felhúzni… Gondoltam, majd inkább a túrásabb megmozdulások irányába tendálok.

Azonban az idei kiírásban várak szerepeltek… és olyan klassz érzés volt a májusi ragyogásban, akácillatban gurulni, felfedezni!... A többi motorossal találkozni és élményeket kicserélni! Így hát eldöntöttem: ismét belevágok! Idén az útvonal nem volt kötött: egy hónappal az indulás előtt Mackó leadta a várlistát, és mindenki magának tervezte meg a hite szerint legjobb útvonalat. Majd pár nappal indulás előtt megkaptuk a kérdéseket is, amelyek idén is érdekes helyeket, mulatságos dolgokat segítettek felfedezni. Sőt, mivel álldogállni, látogatni idén sem volt túl sok időnk, a várak történelméből, érdekességeiből összeállított szuper kis segédlet alapján fel is készülhettünk, hogy tudjuk, mit is látunk.

A tavalyi ötös csapatból eleinte még négyen úgy terveztük, hogy ismét együtt gurulunk, de a létszám lassú, de biztos csökkenésnek indult (pénzhiány szervíz után, lakásvásárlás, …). Végül már csak ketten maradtunk, mikor Kristóf az indulás előtti nap hív: baj van, felesége lebetegedett, a gyerekeket nem hagyhatja így… Puff a kirakat! Egyedül nem merek és nem is akarok elindulni, mi legyen? Délután felírtam a fórumra, hogy adott motorozási paraméterekhez keresek társakat az útra.

Este két üzenet vár: Czdoki ugyan egyedül tervezett menni, de randevút adott a Lovas utcánál ¾ 8-kor. Viking pedig írt, hogy őt is befogadta egy csapat, vagy csatlakozzam hozzájuk, vagy akár ketten is indulhatunk külön. Szuper, lesz társaság - nem kell lemondanom a túráról most, hogy már így rá vagyok indulva! Visszaírtam Vikingnek, hogy Czdoki-val van randi, jöjjön ő is és ott megbeszéljük. Reggel még a Deauville-es srácok is megcsörgettek, de Szentendréről indultak, nekem meg már a Lovas utcánál volt találkozóm.

Reggel Ispánékkal találkoztam a Lovas utcában, azonban Czdoki sehol. Több hívás és telefon után csak a hazaérkezés után derült ki, hogy elírás volt: 8h45-öt akart írni, és végül 9h15-re ért oda! Ekkor tudtam azt is meg, hogy ő viszont egyben lenyomta az egészet, amibe én tuti bele is pusztultam volna!... Azonban SMS jön Vikingtől: „8h40-re érek oda. Megvártok?”. A befogadó csapata csak dél körül indult volna… Hhhát, naná! De siess, ketyeg már a drága idő! Mert az biztos volt, hogy én egy kis biztonsági ráhagyással a vasárnap délutáni megérkezést célzom meg: hadd lássak is valamit az útból!

Várakozás közben Matuláék (más néven Yodáék...) is megjelentek, felszaladtak az ágyúcsöveket megszámolni. A lépcsőfordulóban lakó csövesek közlekedési rendőrt megszégyenítő rutinnal irányítottak minden marslakó kinézetű egyént a helyszínre.

ELSŐ NAP

1. Budai vár

Befutott Viktor is, rövid útvonalegyeztetés után láttuk, hogy nem lesz gond az együttműködéssel. Felszaladtunk mi is ágyút számolni (10), vidám hajléktalanok üdvözlése, majd nyeregbe pattanás és usgyi!

Rögtön rájöttünk, hogy ő megy majd hátul: Kawasaki ZX 6R sportmotorján a kipufogó hajókürt erősséget meghaladóan szólt – szuper, sose kellett a tükörbe néznem, hogy jön-e már, és ha igen, melyik holtteremben van…

Megbeszéltük, hogy Esztergom fele kerülve indulunk, mert így majd vasárnap délután, amikor várhatóan halál fáradtak leszünk, Komáromból kényelmesen ballaghatunk haza, nem lesz még élethalálharc a 10-es úton. Ha pedig már Esztergom, akkor ugyan menjünk a jó kis pilisi úton, gyakorlatbahozónak is jó, és a fenekünk is bírja most még. Gyönyörű volt a pompás kis kanyarokkal tűzdelt út a harsogóan zöld, napsütötte pilisi reggelben.

2. Esztergom

Matuláék beérve, turista-hegyek a vár előtt (ezek hogy kerülnek ide egy kora-májusi péntek reggelen?!). Hátrairamodunk megszámolni a kiállított harangokat. Kicsit furcsán néznek az izgága, túlöltözött bukósisakosokra, de a népi hímzést áruló néni a beavatottak biztonságával mutatta nekünk, hogy hol találjuk amit keresünk.

Ugrás a motorra, hosszú még az út előttünk, ma éjjel Kisvárdán kéne aludnunk! Kristóf, bár otthon kellett maradnia, átküldte SMS-ben a potenciális szállások listáját, sőt, egyet foglalt is!

3. Visegrád

A szerpentin magáért beszél, a nap süt, csodás! A várnál hemzsegő turisták csodálkozva szemlélték, hogy mi ez a hatalmas motoros érdeklődés egy Nagyvillámra vezető gyalogösvény várható menetideje iránt, sőt, egyesek még fényképezik is! Ez valami világszenzáció lehet! Viszont egyik sem vág végül neki! Ja, persze, 14 perc gyaloglás ilyen öltözékben!...

Iszkoltunk lefele, mert a komp menetrendjét nem ismertük, és ha csak egy perccel is lekéssük, könnyen egy órát is veszíthetünk!

Beigazolódott sejtésünk, a komp indulásra kész, épp kötik el a köteleket! Kasszánál senki, itt nincs idő a tájékozódásra, kövér gázzal megcéloztuk a még lent levő, de már mozgásban levő pallót, majd egy lendületes felugratás után megálltunk Matuláek motorjai mögött.

Huhh, mekkora mázli, ez necces volt!

Gyönyörű napsütésben nézzük az (akkor még) kis formás gomolyfelhők gyarapodását a Duna és a visegrádi vár fölött.

Matuláékkal együtt célozzuk meg a nógrádi várat. Kriszta úgy üli meg a vasat, hogy le a kalappal, haladunk is rendesen, nagyon kellemes iramban. A 2-es út fölöttébb szimpatikus ezen a tájékon!

4. Nógrád

Megtaláltuk a cukrászdát, de nem értjük mi a poén az ajtók számában. Kerüljük meg a várat a másik oldalról is! Semmi. Helyi néni magyarázza, hogy csak egy cukrászda van. Hm. Menjünk vissza. Kriszta véletlenül felnéz menet közben, stop, fel. Autóparkoló. Kis épület sok kis ajtóval. Rajta sárgán virít a Cukrászda felirat. Alul kopottan, alig olvashatóan: a sportpályánál. A kis ajtók mögött pottyantós budik! Értjük már, miért volt a kérdésben idézőjelben a Cukrászda!

Fordulás közben a sárban az elsőm megcsusszan, majdnem zakó lesz: jó lesz vigyázni!

Pucolunk tovább Kisnána fele. Én az arra vezető utat ismerem, tudom, hogy nagyon rossz. Vikinggel mi az M3-ast választjuk, inkább legyünk hamar túl a kevésbé élvezetes szakaszon. Matuláék vérbeli motorosokhoz méltóan inkább választják a küzdelmet, de pályára nem mennek. Szerintük kb. egy időben érünk majd oda. Meglátjuk.

Autópályán előzünk vagy 10 rendőrmotorost. Ezek hova mennek?

Kisnánához közeledve a kedves kis gomolyfelhők komolyodnak, összeállnak, hasuk alacsonyan feszít és egyre feketébb! Jó lesz vigyázni!

A folytatásban nem lesz hozzánk kegyes az időjárás...