Motorral érkeztek a Mikulások

Ha tudtam volna, hogy ennyire a lelke mélyén érinti meg az embert egy ilyen eseményen való részvétel, korábban is részt vettem volna rajta. Na de jobb későn, mint soha!

Ugyan már múlt hét végén közzétettük az Onroadon is, illetve számos egyéb fórumon meg eltt hirdetve ez a nagyon szép és nemes esemény - megajándékozni a gyermekkórházak beteg lakóit Mikulás napjának alkalmából -, mégis nagyon kevesen, mindössze 12 motornyian gyűltünk össze ma fél tizenkettőre a Citadellán. Pedig még az időjárásra sem lehetett panaszunk: verőfényes napsütés és 8-10 fokos levegő kedveskedett nekünk, motoros Mikulásoknak.

                     A menet négy intézményt ejtett útba: először a Tűzoltó utcai Gyermekklinika kis lakóit kerestük fel. A szervezők minden dícséretet megérdemelnek: nem kevesebb, mint 500 ajándékcsomagot készítettek be a szállítmányozó-járműbe (Mikulás járat felirattal ellátott, stílusosan piros furgon volt), így nekünk csupán a kapuban kellett magunkhoz venni a "muníciót". Távozás előtt néhány, csak a járóbeteg-rendelésre érkezett kisgyerek még a motorokat is megvizsgálta, sőt fel is ültek rájuk.

Innen a Heim Pál utcai Gyermekkórházba vezetett az utunk, ahol több épületben sok-sok osztályon ajándékozhattuk meg a gyerekeket. Annyi dolgunk volt, hogy menet közben a Mikulás járathoz is vissza kellett menni további munícióért. Innen a Pető Intézet, majd végül de nem utolsósorban a Madarász utca következtek.

Ispán barátom nagyon szépen foglalta össze a tapasztalatait: "Bizony egy párszor igen csak elszorult a hangom, küszködve a sírás határán, de nagyon jó volt látni a sok csillogó szempárt, amikor megkapták a kis ajándék zacskót. Már ezért érdemes volt ott lenni!!!!" Nagyon igaza van. Mert egy percig sem állítom, hogy felemelő érzés volt a gyermek-onkológia súlyosan beteg kis lakóit látni. Azonban a szemükben gyúló örömöt annál inkább! Amennyiben szerezhettünk nekik néhány boldog pillanatot, nagyon-nagyon megérte a mai nap.

A magam részéről ezúton is nagyon szeretném megköszönni Kőváry Tominak és szervezőtársainak a mai napot, hogy személyesen is átélhettem mindezt. Aki nem tudott eljönni, annak már most javaslom: írja fel a naptárba 2012. december 6-át, amikor már hetedik alkalommal indul a szokásos csapat ugyanerre a nemes útra. Remélem, ott lehetek köztük akkor is!