Amin lehet javítani
Elöl egyetlen tárcsát találunk, amely ugyanakkora mint az F800GS két tárcsája. Fékhatásban semmilyen negatívumot nem tapasztaltam, a két tárcsának elsősorban nem a fékhatás tekintetében van jelentősége. Ha komolyan igénybe vesszük a fékjeinket, a termelődő hő leadása az egyik legsarkalatosabb pont. Egyértelmű, hogy a kétszer akkora felületen a hőleadás sokkal intenzívebben mehet végbe, így a kategóriában szokatlan szimpla tárcsa csak igen komoly igénybevételek esetén bizonyulhat kevésnek. A tervezők nyilván arra gondoltak, hogy aki ütni-vágni akarja a motort, az minden bizonnyal a nagyobb testvért választja, amellyel ilyen esetleges hődisszipációs problémák már biztosan nem adódhatnak.
A hosszútávú túrák alatt az ülés hamar keménnyé válik, az ember sokáig nyújtogatja a lábát, miután leszállt
Az F650GS-sel eltöltött félezer kilométer alatt két jelentős, de egyben igen könnyen orvosolható hiányosságra figyeltem fel. Az egyik a szélvédelem. Ebben a kategóriában az F800GS szélvédelmétől sem voltunk elájulva, de ott azzal magyaráztuk, hogy a magasabb szélvédő zavaró lehet terepen, ezért került rá az a plexi, ami rajta van. Az ember azt gondolná, hogy oké, akkor a kis GS-re mehet egy nagyobb plexi, hiszen ezt nyilván kevésbé fogják terepen használni, ennek komfortosabb motornak kell lennie, mint a vadorzó F800GS-nek. Ezzel szemben teljesen érthetetlen módon második tesztmotorunkon még kisebb plexit találtunk, és ezzel arányosan kisebb szélvédelmet tapasztaltunk. Megmagyarázni nem tudjuk, persze BMW-s módra választhatunk nagyobb plexit is.
A másik hasonlóan zavarba ejtő ügy az ülés. Kollégám az F800GS üléskomfortját a tesztúton szóban meglehetősen hevesen, a cikkben eléggé visszafogott stílusban bírálta. Igaza volt, hiszen attól, hogy neki nem volt kényelmes, másnak még lehet az. Én már bátrabb vagyok azért mert én is ezt tapasztaltam, sőt azóta mástól is hallottam: Az F650GS ugyanolyan ülése hosszú távokon kimondottan kemény, kényelmetlen. Természetesen létezik más ülés a BMW kiegészítők sorában… Azt gondolom azonban – hogy ha megengeditek ezt a kissé bíráló hangvételt –, hogy nem ártana, ha ezeket a dolgokat adott esetben nem a vásárlónak kellene a saját kárán megtapasztalnia és utána ülést és plexit cserélnie saját költségén, hanem már gyárilag ennek megfelelően jönne ki a motor. Ízlések és pofonok persze, de csodálkoznék, ha az utánunk következő tesztelők (már akik veszik a fáradtságot és tényleg lemotoroznak a motorral több száz kilométert egy nap) nem ugyanezen a véleményen lennének.
Virtuóz másodhegedűs
Az F650GS egy virtuóz másodhegedűs. Felejtsük el egy pillanatra azt, hogy létezik F800GS és hasonlítsuk úgy a konkurenciához! Ugye érdekes gondolat. A történet ott kezdődik, hogy ha az ezreseket nem számolom (mert miért tenném), az F650GS a legerősebb az összes kis endúró között. Elöl 180 hátul 170 milliméteres rugóútja nagyobb a Suzuki DL650-nél, a Kawasaki Versynél (ami igazándiból nem is ez a kategória), és az új Honda Transalpnál is. 
Azt hiszem ha nem lenne F800GS, az F650GS is a kategória első számú motorja lenne
Egyedül az új Teneré szárnyalja túl ebben a tekintetben, és bár azt még nem teszteltük, csodálkoznék ha egy hengerével és kevesebb mint 50 lóerejével túra tekintetben az F650GS nyomába érhetne. Tehát ha nincs F800GS, az F650GS talán a kategória legjobb kis túraendúrója. Azonban van F800GS. Így az F650GS egy kommunikáltan nőknek, kezdőknek szánt, aszfaltbarát motorrá degradálódott. Persze az is, de sokkal több annál. Azt gondolom, hogy nem az F650GS a másodhegedűs ebben a nagy zenekarban (mert ő is lehetne prímás), hanem az F800GS írja újra zenét a hangközöktől kezdve a kottaolvasásig.
