Két kézzel ne integess!
Megszoktam, hogy ha valamit igazgatni kell a ruházatomon, és szükségem van mindkét kezemre, nyugodt szívvel elengedhetem a motor kormányát, hiszen a giroszkópikus erő úgyis egyenesben tartja a járművet. Itt az első ilyen alkalommal kis híján arcra estem, ugyanis olyan eszeveszett rázkódásba kezdett a kormány, amilyet utoljára annál a 125-ös robogónál éreztem, amelynek komoly ütés érte az elejét és kissé reparált volt a kormány-nyaka. Rohantam a keréknyomásokat ellenőrizni, azok azonban korrektek voltak.
Kicsit rovaros a fejidom, de ez megszokott a hangvillásoknál. A képen jól megfigyelhető az emlegetett magas szélvédő is
Majd kísérletezni kezdtem a rázkódással, és sikerült behatárolni, hogy jellemzően 50 és 100 kilométer per órás tempó között jelentkezett a nem csupán kellemetlen, de szerintem veszélyes jelenség. Külső tanácsra kipróbáltam a gyári topcase nélkül is a motort, ami kicsit segített, azonban nem szüntette meg teljesen a jelenséget.
Végül internetes fórumokon érdeklődtem, mi lehet a jelenség hátterében. Rövidesen (bár addigra visszaadtam a tesztmotort) ki is derült a turpisság: a gyári Dunlop gumik okozták a csúnya hibát. Módom nyílt kipróbálni egy Metzeler Roadtec Z6-osokon gördülő, a tesztmotorral minden egyéb tekintetben megegyező példányt, és láss csodát: nem hogy a kormány nem remegett, de kanyarodni, és egyáltalán minden manővert végrehajtani sokkal könnyebb és egyértelműbb volt ezzel a motorral. Így ezt a hibajelenséget – amelynek eredményeképpen kis híján „lehúzásba” torkollt az egész teszt – sikerült behatárolni és úgymond „kiküszöbölni”.
Szélvihar a lócán
Egy motorról a legtöbb információt az internetes fórumok böngészésével lehet összegyűjteni. Egy ideje figyelem, hogy partneroldalunk, a Motorozz.hu TDM tulajdonosok által látogatott fórumában melyek a legsűrűbben előkerülő problémák. Nos, igazából eggyel, kis rosszindulattal kettővel találkoztam. A kisebb jelentőségűvel kezdem: ez a korábban említett ülés-keménység. Van, akinek semmi baja vele, néhányan azonban a hosszabb túrákat kedvelők közül nem szívlelik. A probléma azonban könnyen orvosolható: számos cég gyárt komfort-üléseket minden lehetséges motorkerékpárhoz, no meg igen ügyes kárpitosok tevékenykednek Magyarország határain belül is.
Japános munkahely: minden értelemszerű és használható. A keskeny kormánnyal a városi motorozás is gyerekjáték
A másik gond azonban ennél megoldhatatlanabbnak tűnik: ez pedig a szélvédelem. Bevallom őszintén, szeretem a naked bikeokat. A menetszél formájában van egy állandó sebességkontrollunk, jó sisakban és ésszerű tempók mellett pedig a „leghalkabb” motorok bizony ezek. Csakhogy ott kissé előre dőlve ülünk, mintegy rátámaszkodva a szélre. Ezzel szemben a Yamaha TDM-en az üléspozíció inkább endúrós, így a kicsi gyári plexi mellett olyan orkán éri a vezető felsőtestét, ami éppen a hosszú túrákon válik roppant fárasztóvá. Nem véletlen, hogy rengetegféle kiegészítő szélvédő létezik a típushoz, olyat azonban, amely maradéktalan elégedettséget okozott, nem találtam a fórumokon. A tesztmotorra szerelt gyári magas plexi az én 190 centim mellett például olyan szélzajt gerjesztett a sisak körül, amilyennek ritkán találkozom. Ugyanakkor egy 180 centiméter alatti barátom, miután kipróbálta a tesztmotort, tökéletes szélvédelemről és csendről számolt be. Tehát a szélvédelemmel kapcsolatos kérdést – csakúgy, mint számos egyéb motor esetében – mindenkinek a saját testi szükségleteinek figyelembevételével kell kikísérletezni.
Akkor tehát: ki vagy te?
Nos, elérkeztünk a teszt végéhez. Ha be akarom tartani korábbi ígéretemet, most kellene meghatároznunk, igazából milyen motor a Yamaha TDM, és kiknek ajánlható.
A TDM alapvetően nem más, mint egy endúrós külsővel álcázott, viszonylag kényelmes túramotor. Az átlag sporttúráknál kicsit kényelmesebb, de jól beállítva meglehetősen sportosan használható futómű-elemek, egy remekül húzó, kulturált és takarékos motor, amely ráadásul tökéletesen egyedi élményekkel szolgál, no meg egy olyan fékrendszer (bár erről még nem ejtettem szót), amelyen nagyon nehéz kifogásolnivalót találni. A korábbi R1-es sportmotorról származó első fékek ugyanis fölényes magabiztossággal állítják meg a könnyű Yamahát. A hosszú távú túrakényelem terén ugyan a kicsit keskeny és kemény ülés, valamint a kifogásolható szélvédelem okán van mit tuningolni, de ezt igényei szerint mindenki meg tudja oldani. A roppant keskeny felépítés és a csekély tömeg miatt városban is tökéletes társ lehet, azaz mindennapi futkosástól a közepes és hosszabb túrákig valóban sok mindenre alkalmas, még ha némi kompromisszummal is.
A TDM alapvetően nem más, mint egy endúrós külsővel álcázott, viszonylag kényelmes túramotor.
