onroad.hu

Nagy izgalommal és még több várakozással tekintettem életem első, alternatív meghajtással rendelkező kétkerekűjével való találkozásom elé. Amikor először megpillantottam, ezek az érzések még inkább felerősödtek bennem. Az első benyomások bíztatóak voltak. Határozottan motornak látszó, karcsú és kifejezetten tetszetős szerkezetet láttam, amely igen élvezetes gurulással kecsegtetett. Legszívesebben azonnal nyeregbe pattantam volna és hajrá, irány a határ! Mivel azonban nem az élvezetek halmozása, hanem a jármű alapos megismerése és bemutatása volt a célom, erőt véve az emóciókon inkább alaposan szemügyre vettem a Quantyát.




Az EVO 1 Strada elnevezésű, lágyabb teljesítményű verziót kaptuk tesztelésre, ám létezik egy vehemensebb testvére is, amely a sokat sejtető EVO 1 Track névre hallgat. Az importőr elmondása alapján a Track a kifejezetten terepre szánt verzió. A Strada-val ellentétben nincs rajta lámpa és az irányjelzőket is nélkülözi, valamint az ülés mögötti hátsó nyúlvány is lényegesen kurtább a Strada farokidománál, amelyre igény szerint akár rendszám is felszerelhető. Kárpótlásul a szegényesebb kivitelért, nagyobb teljesítménnyel kápráztat el bennünket: a Strada 8,5 kilowattos, azaz 11,6 lóerős maximális teljesítményű, míg a Track 12 kilowattot (16,3 lóerő) tud. A legnagyobb forgatónyomatéka mindkettőnek 31,5 newtonméter, ami igen combos értéknek nevezhető. A futómű elöl 40 milliméteres átmérőjű, minden paraméterében állítható, felfordított Marzocchi Shiver villa, míg hátul egy egyszerűbb kivitelű Sachs típusú központi teleszkóp csillapít. Az első villa 19 coll átmérőjű, míg a hátsó 18-as keskeny kereket fog közre. Az 1310 milliméteres tengelytávolság ideálisnak tűnik a jó kezelhetőség eléréséhez. Meglátjuk, ha végre elindulhatunk a géppel. Magasan (914 milliméter) van az ülés, de terepen ugye erre szükség is van. Elöl – hátul egyaránt szimpla tárcsák lassítják motorunkat, mindkét verzión azonos (220 illetve 200 milliméter) átmérőkkel. Az ezeket dologra bíró fékkarok – hasonlóan a robogókhoz – a kormányon lettek elhelyezve.

Az acélcső kormány kellően széles, jó fogású. Középen a kis maszk mögött – amely egyúttal a lámpa-idom is – bújik meg a figyelmet vonzó, kék fénnyel megvilágított trip-műszer. Ez tájékoztat bennünket az aktuális sebességről, az eddig megtett összes kilométereink számáról, valamint számolja nekünk az üzemidőt percekben. A motor tankimitációjának púpján, ahol hagyományosan a benzin betöltő-nyílásának kellene lennie, stílusosan egy töltés-kijelző műszer kapott helyet. Ezt figyelemmel kísérve kaphatunk információt gépünk aktuális erőállapotáról. Egészen addig nyugodtan nyomulhatunk, ameddig a sárgán világító ledek meg nem közelítik a skála elején árválkodó egyetlen piros ledet. Amint ez megtörténik, már jobb ha csak a lehető legközelebbi konnektoron jár az eszünk. Most jöjjön egy igen fontos tény: a gyártó állítása szerint a gép eredetileg katonai célokra kifejlesztett konstrukciójú, rendkívül szívós és strapabíró 40 amperórás Lithium-polimer akkumulátorának köszönhetően 40 és 100 kilométer közötti hatótávot tud teljesíteni egy feltöltéssel. A töltés nem teljesen lemerült állapotról nagyjából 120 percet vesz igénybe egyszerű hálózati csatlakozóból, a géphez mellékelt akkutöltő segítségével. Az akkumulátor újratöltése legalább 1000 alkalommal lehetséges. Az egyszeri „tankolással” elérhető hatótávot megadják 30 és 180 perces intervallumban is, természetesen attól függően, hogy a gép milyen igénybevételnek van kitéve. E száraz adatokat én valamivel talán életszerűbben úgy tudtam szavakba önteni: „Felhőtlen csapatásunknak csak villanyos csapattársunk lemerülése vethet véget”. A hajtásról magáról egy Gap DC típusú, vízszintes elhelyezésű szénkefés elektromotor gondoskodik, közvetlenül egy bordásszíjat hajtva meg, amely szíjtárcsája egy közös tengelyre szerelve továbbítja a hajtást az első, kis lánckeréknek. Ezen már hagyományos lánc fut, közvetítve az erőt a hátsó nagy lánckereket meghajtva a hátsókerék felé. De lássuk, mit is tud valójában!