onroad.hu

Ez a teszt (talán ismét) bevallottan elfogultra sikeredett. Nem ápolok különösebben szoros kapcsolatot a robogókkal – miután közel húsz évvel ezelőtt eggyel behajtottam egy kirakatba -, de az élet úgy hozta, hogy ennek ellenére egyáltalán nem kaptam sírógörcsöt, amikor Szentendrén átvettem az ötvenes F-Actot.


A történet ott kezdődik, hogy saját motorom már több mint 3 hónapja szervizben van (…) a legutolsó tesztmotorom pedig ha jól emlékszem a Hayabusa volt, még tavaly. Általában végigmotorozom a telet, így most, ahogyan kezdett enyhébbre fordulni az idő, különösen erőteljes motorozási ingerencia ébredt bennem. Hogy rövidre fogjam, mondjuk tavaly ősszel még nem gondoltam volna, hogy ennyire lehet örülni egy ötvenes Keeway robogónak. Rossz emlékek ide vagy oda, a motorozás vágya túltett a negatív előítéletemen. Örömmel csavartam az ötevenes aszfaltszaggató szarvát.



Ám még mielőtt a nyeregben töltött óráimról számolnék be, hadd szóljak pár szót a robogó elektronikájáról és azon belül is a kulcsról. A Keeway szemmel láthatóan (nagyon helyesen) felismerte, hogy az emberek különösen tudnak értékelni ipari méretben előállítva filléres elektronikai apróságokat, így az F-Act is bővelkedik efféle kényeztetésekben. Kezdeném a legötletesebbel: a műszerfalon egy kis mobiltelefon ikon villogni kezd, ha hívásunk van. Nem bluetooth kapcsolatról van szó, egyszerűen egy kis elektronika érzékeli, ha a telefon kommunikálni kezd. Egyszerű, olcsó, okos, hasznos.

A sort a kulcsról elérhető funkciók folytatják. Önmagában kellemes meglepetés, hogy egy ilyen kaliberű járművön találunk gyári riasztót, amelyet a gyári kulccsal vezérelhetünk. Hab a tortán, hogy akár be is indíthatjuk, illetve le is állíthatjuk a motort a távolból, komoly impressziót gyakorolva ezzel az arra fogékony környezetünkre. Mindezzel egyetlen problémát találtam. A kulcson lévő gombok igen érzékenyek, nagyon könnyű megnyomni rajta valamit véletlenül (különösen kesztyűben). Ez aztán komédiába illő jelenetek folyamát indítja, el. Amikor mondjuk a tanksapka kinyitása közben beindítjuk a motort, vagy valahányszor hozzányúlunk ki- illetve bekapcsoljuk a riasztót. Zsebben is könnyen megnyomódik, így később egyáltalán nem lepődtem meg, hogy miután elfelé sétáltam a motortól az mögöttem esetleg beindult, vagy éppen elkezdett szirénázni. Szóval azzal a kulccsal mindenképpen kell valamit kezdeni.



No de félre a kukacoskodással, pattanjunk a nyeregbe! Az F-Act indulásnál kissé lomha, ám úgy 5-10 kilométer/órától szárnyra kap, és akár a 70 kilométer/órás végsebességet is képes elérni önerejéből sík úton. Ez engem megdöbbentett, minthogy az is, hogy ennél a sebességnél még egészen jó stabilitással rendelkezik a kis motor. Azért nem akarom túldicsérni a futóművet persze, mert arra nem szolgál rá, de összességében azt gondolom, hogy ebben az árkategóriában hozza az elvárható minőséget. Külön tetszett, hogy a motorkának elég jó a hasmagassága. Ennek nyilván nem a terepen vesszük hasznát, mivel oda általában nem megyünk robogózni, hanem olyan helyzetekben, amikor a robogót valami emelvényre, pár lépcsőfokon akarjuk felrángatni. A robikat sokszor tesszük kapu alá, hasonló helyekre, újabb jó pont, hogy ilyenkor nem hasal fel.

A fékekkel már kevésbé voltam elégedett. Különösen a hátsóra igaz – és ugyebár a robogó súlyelosztásából adódóan a hátsó fékeknek komoly szerepe van -, hogy igencsak rá kell markolni a rendesebb lassulás érdekében. Vészesnek azért nem mondanám, mindenesetre feltűnt. Némiképp magyarázza a jelenséget, hogy elöl igen véznácska tácsát és nyerget látunk, hátul pedig dobfék dolgozik.

Ezzel együtt a kis ötvenes Keeway-jel nagyon jól el lehet lenni. Méreteihez képest kényelmesnek nevezném, talán nem túlzás azt mondani, hogy dögösen néz ki és összességében egy praktikus jószágról van szó. Nem érződik ócskának vagy gagyinak, így a vételár fényében igen ütőképes lap lehet a belépő szintű robogók táborában.

Az ötvenes Keewaynek hála, robogóundorom elmúlt, sőt, talán kicsit meg is kedveltem a műfajt. De láttam a lehetőséget a továbblépésre. Úgy éreztem, szervezetem képes elviselni még valamivel nagyobb gyorsulást és lassulást is. Ekkor az élet megajándékozott 150-es, négyütemű Hackerrel.