Tömegsport négykeréken
A quadozás méltatlanul háttérbe szorított sport hazánkban, és ezért nem csak a forgalmazók felelősek. Ugyan Magyarország meglehetősen sík, ráadásul mezőgazdaságban erős terület, emiatt nem sok hely van a négykerekűek használatára, de elterjedésüknek legfőbb akadálya mégis a törvényi szabályozatlanság. Kevesen tudják, mi az, ami legális, kaphat-e és ha igen milyen rendszámot, és mik a kötelező előírások egy quad esetében. Gyors változásra nem számíthatunk, már a kétkerekűek is lényegtelen hibaszázaléknak számítanak az autókhoz képest a közlekedési tárcánál, a quadok törvényesítéséhez meg aztán végképp nem fűződik senkinek érdeke, legalábbis törvényhozói szinten. Európa többi részén sikerült megoldást találni erre a nyilvánvalóan társadalmilag kevésbé fontos, kisebbséget érintő problémára is. A hazánkban forgalmazott munka és sportquadok jelentős része rendelkezik utcai közlekedést lehetővé tevő felszereltséggel, gumival és engedélyekkel, egyelőre úgy néz ki, fölöslegesen. A magunk részéről a probléma felemlítésével próbálunk segíteni a faramuci helyzeten. Bár az onroad.hu olvasótáborához hasonlóan, én is a kétkerekű motorokért rajongok, örömmel próbálok ki más technikai eszközöket is. A quadozással kapcsolatban kevés, ám annál fájdalmasabb élményem gyűlt eddig, emelkedőn rám boruló munkaquad, hátsókerekezés közben túlhúzott, kézfejrongáló sportquad, ugratáskor vállrándító versenyquad az eddig mérlegem, így több évvel az első próbálkozások után is komoly tisztelettel közelítem a témát. A Yamaha szervezte Raptor Kupáról sajnos keveset hallani, bemutatása remek alkalomnak tűnt egy könnyed sportquad kipróbálához.
Nincs rendszám, pedig a túrázáshoz jól jönne
Elsőre meredek ötletnek tűnt nulla tapasztalattal egy ismeretlen járművel rögtön versenyen indulni, de a szervezők meggyőztek arról, hogy jó móka lesz. Hittem nekik. A Yamaha három járművet forgalmaz ebben a kategóriában, két nagyteljesítményű, vízhűtéses 450-est, az egyik a hagyományos sportquad, a másik az új R modell, ami a boltból kitolva alkalmas versenyzésre, valamint a 350-es, léghűtéses kezesebb sportquadot, amire a választásom végül esett. Pár perces próba alatt kiderült, hogy a 450R mindenben jobb, már a versenyzést illetően: laposabb, erősebb, stabilabb, talán az irányíthatósága is jobb, de ismerve a hazai quadversenyek létszámát, ez kevés embernek jelent igazi előnyt. A 350-es kezessége a versenypályán kívül számít igazán, ahogy egy Fazer is jobb túrázni, mint egy idegbeteg, de szupersportos R6.
Sportos, de inkább túrán remekel
Az YFM350R tehát egy sportkinézetű túraquad, kényelmes és viszonylag magas üléspozícióval, nyomatékos és takarékos blokkal, aminél fontosabb a megbízhatóság és élettartam, mint a nyers erő. Na nem mintha híján lenne a tolóerőnek: teljes gázt adva a hüvelykujjammal meglepő gyorsulást produkált, bőven többet tud, mint amire egy sportosabb erdei csapatáson szükség van. A futóműve is a göröngyös földutakon remekel, sokkal jobban kezeli az úthibákat, mint a sportquadoktól megszoktuk, miközben ez nem megy az irányíthatóság rovására. Ezt a könnyű kerekeknek, progresszív rugóknak, és az eltalált hangolású lengéscsillapítóknak köszönhetjük, teljesen elnyelik a kisebb gödröket, míg a nagyobbak ütését megfelelően csillapítják. Bár technikailag meglehetősen erős a modell, műszerfalra, visszajelzőkre ne nagyon számítsunk egy sportquad nyergében, itt az ami nincs az nem tud letörni filozófia érvényesül. A négykerekűek ugyan sokkal könnyebben kezelhetőek kezdő szinten, mint egy krosszmotor, bizonyos tempó felett azonban nem ritka a quad felborítása, ami különösen egy többcélú, sok kiegészítővel felszerelt járműnél komoly károkhoz vezethet.
Sportos quad, kezdőknek is ajánlható kezelhetőséggel
Nem így a 350-esnél, aminek rugalmas műanyagjai, kompakt felépítése és kevés fölösleges extrája miatt, az esetleges borulás nem jár a túra azonnali feladásával. Na nem mintha annyira könnyű lenne kimozdítani az egyensúlyából, meglehetősen alacsonyan van a súlypont, és bár magas és keskeny építésűnek látszik, ragaszkodik a talajon maradáshoz a négy kerék. Hajtva ugyan csak a hátsó kettő van, de ez csak a legnagyobb sárban jelenthet ideiglenes problémát, könnyű súlya miatt két ember akár ki is tudja emelni, ha elakad. A hátsókerékhajtás ugyanakkor remek szórakozás, jobban megy keresztbe, mint egy tuning zsiga, és gázzal még gyors, csúszós kanyarban sem alulkormányzott. Legyen az egy szűk ösvény vagy széles alföldi földút, túrázásra, sportolásra remek választás, még kezdőknek is. Na de milyen érzés versenyezni vele? A következő oldalon kiderül.
