Nagy megnyugvásomra már az elő métereken megállapítottam, hogy a 2007-es modellből a korábbi csatazajok nyom nélkül eltűntek. Semmilyen rendellenes zörejt nem észleltem a közösen megtett bő négyszáz kilométer alatt. A BMW mérnökei tehát sikeresen kiküszöbölték a mindenütt kritizált gyermekbetegséget.
Bár jelen tesztünk ugyan nem összehasonlító célzattal született, de azért hadd vegyem sorba a legfőbb különbségeket az egy évvel korábban kipróbált F800S és a jelenleg vallatott ST verziók között. A túrajelleget hangsúlyozandó magasabb plexit és teljes burkolatot kapott a motor, melyek valóban megfelelő, hosszú túrákra is alkalmas szélvédelmet biztosítanak. A lapos kormánycsutkák helyett itt magas csőkormányt találunk, így a vezető testhelyzete, csuklóinak terhelése szintén sokkal kellemesebb, ahogy gyűlnek a kilométerek. Utas-kapaszkodók helyett az ST modellen csomagtartó vázat találunk, hiszen itt már szempont a motor pakolhatósága. Hogy más a felni és fényezett az első sárvédő, az pedig már csak esztétikai nyalánkság. Összefoglalva tehát valóban sokkal alkalmasabb a hosszú túrákra, de talán a mindennapi használatra is a burkolt ST modell.
