Minek nevezzelek?
Már az is szentségtörésnek számít egy vérbeli biker szemében, ha egy efféle kétkerekű – nevezzük choppernek, vagy cruisernek – fehér színben, sőt továbbmegyek, gyöngyház-fehérben jelenik meg. „Végre nem fekete.” -jegyeztem meg magamnak, amikor egy esős délután átvettem a tesztmotort a márkakereskedőtől. Az M1800R 2006-os modell, és ez lett a megfizethető high-tec „chopper”. Méretében, üléspozíciójában, – és ami a legfontosabb – motorelrendezésében hagyományosnak mondható, de külseje jobban hasonlít egy számítógépen átrajzolt sportmotor-adaptációra.
Króm-fehér. Így látszik, mennyi mindent lehet színre fújni az Intruderen, ha nem feketében választjuk
Erőnek erejével
V2 százhuszonöt lóerőre hangolva. Gyönyörű
Kezdjük a külsővel. Az erőforrás látképét a két gigantikus henger uralja, melynek szépségét jobb oldalról nézve a lágyan kanyargó vaskos kipufogócsövek emelik. Ízléses apróságok teszik teljessé az összképet, gondolok itt azokra a burkolatokra, melyek észrevétlenül takarják a nem kívánatos látványelemeket. (Ezekre a részletszépségekre többször ki fogok térni a cikk során, mert nagyon megragadták az uniformizálódó kétkerekűekhez szokott szememet.) A szemlélő elől rejtve maradnak a kábelek, gyertyapipák, befecskendezők, ezzel azt sugallva, hogy az egyszerű vékettes csak hengerekből áll.
A valóság persze más. Amit nem látunk, az a dupla vezérműtengelyes, négyszelepes hengerfej, valamint a kettős pillangószeleppel ellátott befecskendezőrendszer. Ezek a megoldások a közelmúltig csak a sportmotorokat jellemezték, de miért ne lehetne egy chopper kívül-belül modern? A blokk 125 lóerőt teljesít, de ami talán fontosabb, hogy 160 newtonméter nyomatékot ad le már 3200-as percenkénti fordulaton. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy hirtelen gázadásra kézszaggató gyorsulásba kezd az Intruder. A fenti jelenség száraz útviszonyokra értendő, nedves aszfalton még harmadik fokozatban is elpörgette alattam a nem elhanyagolható méretű hátsó kereket. A hangja elképesztően szép – mondom én, aki a sornégyeseket tartja „fülrevalónak” –, talán kicsit hangosabb is a kívánatosnál, mély baritonja világgá kiáltja, hogy nem játékszerrel van dolgunk.
Lábtartógyilkos
Rendhagyó, ugyanakkor a motor stílusához tökéletesen illeszkedő futóművet találunk az M1800R alatt. A fordított első teleszkóp szintén a versenysportból szivárgott be az utcai kétkerekűek világába, ami az Intrudernél elsősorban látványelemként szolgál, annak viszont nem utolsó. Hátul központi rugóstag dolgozik, a lengővilla jobb oldalról a kipufogódobok által takarva van, baloldalon pedig a kardánhajtás háza egyben a villaszár is. Ránézésre az egész hátsó traktus egyetlen gigantikus kerékből áll, kicsit minimalista stílusban tálalva a „route 66” életérzést.
A 240-es abroncs láttán általában egy „hűha”, esetleg egy ide nem illő, vaskosabb jelző távozik a bámészkodók szájából. A rendkívül széles és alacsony profilú hátsó kerék minden szépsége ellenére érzékeny az úthibákra, főleg a hosszanti gyűrődésekre, amik jellemzően lámpáknál, útkereszteződések előtt fordulnak elő. Azért, mert elől fordított teleszkópot, hátul meg központi rugóstagot találunk, az Intruder nem lesz sportmotor.
Egyszerű vonalú, csodaszép hangú kipufogórendszer. A leömlőket rejtő krómozott burkolat helyenként két, vagy három rétegű, ezzel csökkentve a megégés veszélyét
Alacsony súlypontjának köszönhetően könnyen dönthető, ennek határt a lábtartók szabnak, mégpedig hamar. Noha ilyen élvezetesen egy chopperrel sem kanyarogtam, azért az M1800R elsősorban az egyenes utat kedveli, és az sem baj, ha az aszfalt tükörsima. Rugózása „progresszív”, a futómű lágyan elnyeli az apróbb úthibákat, de nem szereti a nagyobbacska döccenőket, ilyenkor kellemetlen ütéssel bünteti a motoros gerincoszlopát egy-egy elnézett kátyú miatt.
