Kötetlen pályás jármű

Két éve az elsők között próbálhattam ki az amerikai-lengyel motort. Az akkori rövidke menetpróba után végre sor kerülhetett egy tisztességes vallatásra is. Ideje volt, hiszen ennél a járműnél olyan kérdések vetődnek fel, amelyekre kizárólag így kaphatunk választ.

A 2009-es gyors próbán csupán néhány kilométert tudtam menni a géppel. Azonnal világos volt, hogy kényelme, dinamikája simán alkalmassá teszik a forgalomban való részvételre. Sőt, egyfajta vezérszerepre is, hiszen ez a motor benzinfogyasztás nélkül, szinte néma csendben suhan az autók között, lakott területen belül pedig nagyjából legyorsul bármit. Felvetődtek azonban olyan kérdések, amelyekre csak egy alapos, legalább egy hetes, rendeltetésszerű használat adhatott választ. Elsősorban a valós hatótáv: mennyit tehetünk meg biztonságosan egy feltöltéssel, hogy befolyásolja a választható végcél távolságát a sebesség, a gázkezelés, vagy esetleg az utas fedélzetre vétele.

                         Az importőrtől azonban soha nem sikerült hosszabb távra kapnom egy motort, hiába próbálkoztam. Idén vezérképviseletet váltott a márka, az új kereskedő abszolút pozitív hozzáállásának hála pedig sor kerülhetett az elmaradt tesztelésre. Beletekertünk hát majdnem háromszáz kilométert a Vectrixbe, így azt hiszem, képben vagyok a használhatóságát illetően.

Az amper ereje

Mivel sikerült városban és azon kívül is gurulnom vele, azt kell mondanom: ennél jobb erőforrás egy alapvetően lakott területre tervezett kétkerekűbe nem kell. A Vectrix a számadatok alapján nem egy izomkolosszus: kevesebb mint 30 lóerő és több mint 230 kiló. Csakhogy ez nem benzinmotor, hanem elektromos, így a 65 newtonméternyi nyomatékot a tervezőknek az ötvenes tempó magasságáig korlátozniuk kellett, hogy ne forgassa el a hátsó kereket. Az álló helyzetből történő gyorsulás dinamikája bőségesen elegendő a városban ahhoz, hogy kényelmesen az autók előtt maradjunk. Azután amint megszűnik a korlátozás, olyan hihetetlenül indul meg a robogó alattunk, hogy tényleg nem hisszük el. Konkrétan valahol az M1-M7 elején, olyan 60-as sebességnél húztam először nyélgázt (bocsánat: teljes áramot - így mondta régebben egy trolivezető barátom) neki, mire szó szerint bele kellett kapaszkodnom a markolatokba. A mutató hihetetlen dinamikával mozdult jobbra, és néhány másodperc alatt elérte a 110-es értéket (gondolom ez lehetett a 100 kilométer/óra, hiszen a gyár ennyit ad meg végsebességnek). Több mint valószínűleg elektronikusan van ennyire korlátozva, ugyanis a gyorsulás intenzitása semmit nem csökkent a maximális tempó eléréséig.

A Vectrix VX-1 motorizáltsága két személlyel a fedélzeten sem hagy kívánnivalót maga után. Akár felnőtt utassal a hátsó ülésen is majdnem ugyanúgy megy, mint egyedül. Emelkedőnek fölfelé haladva szintén. Nyilván ezekben az esetekben kicsit komótosabban gyorsul, azonban a forgalomhoz képest dinamikus haladás minden kritériumának nagyon bőven megfelel. Nyilván célszerű lenne belőni, hogy a tapasztalt menetteljesítmény milyen benzines versenytárséval említhető egy lapon. Nos azt hiszem, valahol a 4-500 köbcentiméteres nagyrobogók környékén gyorsul. Álló helyzetből talán valamivel gyengébben (hiszen itt visszafogták az erejét), amikor azonban 50-60 környékéről kell kilőnünk, talán még jobban is. Ami pedig az óriási előnye, hogy mindezt teljesen lineárisan teszi, és kvázi zaj nélkül. Átlag városi gurulásnál hallunk egy jellegzetes, troli-szerű visítást, ez azonban sokkal inkább jópofa vagy érdekes, mint zavaró. Egyszer sem vettem észre, hogy a járókelők felkapták volna rá a fejüket A Vectrix hangjára.

A második oldalon beszélünk a fékezésről és végre a hatótávról is. Lapozz!